ANNE RICE VÉRHOZSANNA VÁMPÍRKRÓNIKÁK X. Dáin kiadó Szeged, 2008 A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Anne Rice: Blood Canticle Copyright © 2003 by Anne O'Brien Rice All rights reserved. Fordította: Sóvágó Katalin Borítót készítette: Koha Kolett ISBN 978 963 86583 8 8 Hungarian translation © Sóvágó Katalin, 2008 Hungarian edition © Dáin 2000 Kft., 2008 Kiadja a Dáin 2000 Kft. Levélcím: 6726 Szeged, Déryné u. 41. Tel. : 20/3374501 E-mail: [email protected] Felelős kiadó: Csukonyi Zoltán Nyelvi lektor: Vágó József, Győri Anita Szaklektor: Dr. Torkos Attila Tördelés: Szekretár Attila Nyomtatta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. – 280907 Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató Egyetlen szerelmemnek, Stan Rice-nak 1942-2002 ANNE RICE: VÉRHOZSANNA Bevezetés Ismét egy Vámpírkrónikát tartasz a kezedben, Kedves Olvasó. Anne Rice az Interjú a vámpírral 1976-os megjelenése óta sokszor ragadott tollat, hogy a halhatatlan vérivók történetét egy-egy újabb regényben elénk tárja. A jelenlegi könyv a tizedik – és ez idáig egyben az utolsó – a Vámpírkrónikák sorában.
Tetszik a kép. Frankón. Még mindig megvan a motorkerékpár. Továbbá imádom a szalonkabátokat, méretre csináltatva. Ebben nincs köztünk vita. És a csizmát is, mindig. Akarják tudni, mi van rajtam most? Úgyse árulom el! Jó, egyelőre nem. Önök viszont alaposan gondolják át, mit próbálok elmondani. Kapnak tőlem egy metafizikai látomást a Teremtésről és az örökkévalóságról, megkapják a kereszténységnek nagyjából az egész történetét, egy rahedli elmélkedést a kozmikus időről – és mi a hála? "Ez meg miféle regény? " Ezt kérdezték. "Mi nem mondtuk, hogy menj a mennybe és a pokolba! Legyél te csak a luxuslidérc! " Mon Dieu! Úgy elszomorítottak! De komolyan. Ezt tudniuk kell. Akármennyire szeretem önöket, akármennyire szükségem van önökre, akármennyire nem létezhetek önök nélkül, most mégis szomorú vagyok önök miatt! Na, vágják sarokba ezt a könyvet! Köpjenek le! Pocskondiázzanak! Halljam! Vessenek ki intellektuális köreikből! Dobjanak ki a hátizsákból! Hajítsanak a reptéri szemetesbe! Hagyjanak egy padon a Central Parkban!
Nem ijedhetek meg a saját munkám kockázataitól! ) Emlékeztetem, hogy a görög filozófia nagyszerű elvei ugyancsak a gazdagságból születtek, ő pedig lassan, beleegyezően bólogat. Nagyon képzett a filozófiában. Sokan ezt sem tudják róla. De most valami sokkal fontosabbat kell megértetnem vele. Olyan szép tisztán látom. Látok mindent. Az egész világnak az a legsúlyosabb hibája, hogy makacsul valamilyen csúcspontot vagy beteljesedést akarunk látni minden új fejleményben. A nagy végre, a nagy csakhogy! Alkati fatalizmusunk folyamatosan alkalmazkodik az örökké változó jelenhez. Örökös pánik fogad minden lépést. Kétezer év alatt teljesen elszabadultunk. Persze ez abból fakad, hogy hajlamosak vagyunk végidőknek látni a jelen pillanatot. Azóta van bennünk ez az apokaliptikus megszállottság, hogy Jézus fölment a mennyekbe. Fel kell hagynunk ezzel! Meg kellene már értenünk, hogy a csodák idejének hajnala közeledik! Az ellenséget ezen túl nem győzzük le, hanem felfaljuk, és átváltoztatjuk. 18 Most érkeztem a tulajdonképpeni mondanivalómhoz: a modernség és az anyagelvűség, ez a két elem, amelyektől az egyház oly régóta fél, egyelőre filozófiai és gyakorlati gyermekkorát éli.
Adj nekünk egy új könyvet! Lestat, úgy szeretjük a Vámpírkrónikákat! Lestat, miért nem hallunk rólad? Lestat, gyere vissza, kérlek! De hát kérdem én önöket, imádott követőim! (Hasra ne essenek egymásban, amikor mindenki egyszerre akar válaszolni! ) Mi az ördög történt kegyedékkel, amikor megkapták a Memnochot, a sátánt, hm? Az volt az utolsó vámpírkrónika, amelyet a saját szavaimmal írtam. Ó, megvásárolták a könyvet, arra nem is panaszkodom, édes drága Olvasóim. Eladott példányszámban Memnoch verte az előző vámpírkrónikákat; na, mit szólnak ehhez a triviális részlethez? De magukba fogadták-e? Megértették-e? Elolvasták-e kétszer? Elhitték-e? Fiaim és lányaim, én megjártam a Mindenható Úristen udvarát és a kárhozat vonító bugyrait, meg is gyóntam önöknek az utolsó zűrzavaros, boldogtalan rángásomig mindent, mert azt akartam, értsék meg, miért rohantam el a rettenetes lehetőségtől, amikor valóban szent lehettem volna! Erre mit tettek maguk? Sopánkodtak! Hol van Lestat, a vámpír? Ezt akarták tudni.
A Vérhozsanna megértéséhez és élvezetéhez nem muszáj az összes alábbi művet elolvasnod. A Boszorkányok órája, a Lasher, a Táltos és a Blackwood Farm ismeretére azonban feltétlenül szükséged lesz. Cím Interjú a vámpírral Rampling Gate ura (novella) Lestat, a vámpír A kárhozottak királynője A múmia, avagy Ramszesz, a kárhozott Boszorkányok órája A testtolvaj meséje Lasher Táltos Memnoch, a Sátán A Csontok Szolgálója Pandora Armand, a vámpír Vittorio, a vámpír Merrick Vér és arany Sorozat neve (Vámpírkrónikák 1. ) (Vámpírkrónikák 2. ) (Vámpírkrónikák 3. ) (A Mayfair-boszorkányok élete) (Vámpírkrónikák 4. ) (A Mayfair-boszorkányok élete) (A Mayfair-boszorkányok élete) (Vámpírkrónikák 5. ) (Új vámpírtörténetek) (Vámpírkrónikák 6. ) (Új vámpírtörténetek) (Vámpírkrónikák 7. ) (Vámpírkrónikák 8. ) 6 Blackwood Farm (Vámpírkrónikák 9. ) Vérzsozsanna (Vámpírkrónikák 10. ) Jó szórakozást! Dr. Torkos Attila Szeged, 2008. június 22. 7 Örvendezz a te ifjúságodban, és vidámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von!
– Ó, de jól nézel ki – sóhajtotta. – Az én angyalom! – Hirtelen odasietett Monához, és átölelte. Mona egészen eltűnt a hatalmas medveember 133 ANNE RICE: VÉRHOZSANNA ölelésében. – Az én drága kislányom! Összeölelkezve ringatóztak. Michael nem gyanított semmit az álomszerű lebegésben. Mona, az újszülött, olyan finom lehetett, mint egy őszibarack. Michael végül elengedte, és fáradtan mondta, hogy haza kell mennie Rowanhoz. Megígértem, hogy hamarosan meglátogatjuk. Egy hosszú pillanatig nézett, mintha új szemmel látna, de ezt csak a fáradtság tette. Azt látta, amit látni akart bennem. Még egyszer köszönetet mondott. – Raszputyinnak nevezte magát, mikor dühös volt – jegyezte meg. – Nohát, én mondom magának, Lestat, hogy megvan magában az az erő, és ez jó. Érzem magában a jóságot. – Hogy a csudába érezhet ilyet? – kérdeztem. Kimondhatatlanul jólesett föltenni ezt a becsületes kérdést. Csakugyan a legdöbbenetesebb halandók közé tartozott, akiket ismertem életemben. Ha elgondolom, hogy ez az ő férje, és az első találkozáskor úgy véltem, csak ilyen ember lehet Rowan tökéletes házastársa!
De még ha igen, akkor sem teremthetünk újfajta halhatatlanokat. Hidd el, ha én mondom, hogy vannak fajunknak öregjei, akik sose tűrnék. – Ó, tudom én azt! Nem is ezt kértem. Soha... – Elnémult, láthatólag nem bírt beszélni. – Tudni akarod, hogy Morrigan él-e, egészséges-e – mondta Quinn a lehető leggyengédebben. – Ez éppen elég fontos, nem? Mona bólintott, elfordította a tekintetét. – Igen – hogy létezik-e valahol egy közösségük, és boldogok-e? – A homlokát ráncolta. Küzdött a fájdalom ellen. Mélyet lélegzett, arca kipirult. – Nem valószínű, ugye? – nézett rám. – Nem az – mondtam. – Rowan és Michael ezt próbálta meg az értésünkre adni. – Akkor tudnom kell, mi történt velük! – suttogta elkeseredetten. – Tudnom kell! – Kiderítem – mondtam. – Komolyan? – Komolyan – feleltem. – Nem ígérnék neked ilyet, ha nem gondolnám komolyan. Ki fogom deríteni, és ha életben maradtak, ha csakugyan van valahol egy közösségük, akkor eldöntheted, akarsz-e találkozni velük. De amint létrejött ez a találkozó, ők attól kezdve tudnak rólad.
Valahogy elvergődtem a sztrádáig. Sose jutottam haza. Egy út menti ligetben találtak rám: kómás állapotban voltam, és véreztem, mintha éppen elvetéltem volna. Álmában sem fordult volna meg a fejében senkinek, hogy megszültem Emalethet, ő pedig, szegény árva, miután nem bírt talpra állítani, és tejem sem volt számára, gyalogszerrel nekivágott a hosszú útnak New Orleans felé. Rohammentő vitt haza. A kórházban eltávolították a méhemet, különben nem állt volna el a vérzés. Alighanem ez mentett meg a sorvadástól, amely kis híján elpusztította Monát. Ám az agyam súlyosan károsodott. Nem bírtak felébreszteni a kómából. 178 ANNE RICE: VÉRHOZSANNA Akkor is öntudatlan voltam, amikor a papnak öltözött Lasher az őröket kijátszva belopózott ebbe a házba, és könyörgött Michaelnek meg a Talamascának, hogy hagyják életben. Végül is ő felbecsülhetetlen értékű, egyedi példány. Arra számított, hogy a Talamasca megmenti. Kitálalt az (előző életéről, amely lenyűgöző példája lehetne a táltosok ártatlanságának, csakhogy Lasher nem volt ártatlan.