Az intézményi felépítést illetően egyetértek előadónkkal, Schmidt úrral, hogy valószínűleg nem ez a legjobb idő a teljes jegyzőkönyvek nyilvánossá tételére. Ugyanakkor úgy gondolom, jó ötlet lenne, ha a jegyzőkönyvek összefoglalását nyilvánosságra hoznák, és még ennél is fontosabb, hogy véleményem szerint a Központi Banknak tájékoztatnia kellene bennünket arról, arányosan mekkora szerepet kap stratégia alapjául szolgáló két pillér az átláthatóság és a piaci tudatosság növeléséről hozott döntések során. Az is meggyőződésem, hogy a megnövekedett gazdasági irányítást ellenpontozni, ellensúlyozni kell: ez azonban nem Trichet úr hibája. A mi hibánk, amiért ez idáig még nem hagytuk jóvá a Lisszaboni Szerződést, és szeretném, ha ezt a hiányosságot orvosolnánk. Pervenche Berès (PSE). - (FR) Elnök úr, Trichet úr, Juncker úr! Először is köszönöm előadónknak a kiváló munkát. Úgy gondolom, hogy az egyes résztvevők hozzájárulása olyan eredményt hozott, amely egyértelművé teszi a helyzetet; az üzenet talán nem elég konkrét, de véleményem szerint vannak hasznos elemei.
Csináld, amit megparancsolok. " Göran Färm (PSE), írásban. − (SV) Mi, a svéd szociáldemokraták támogattuk az Európai stratégiai energiatechnológiai tervről szóló Buzek-jelentést. Hasznosnak tartjuk a széndioxid-befogást és –tárolást, de megkérdőjelezzük, hogy támogatást érdemel-e a szén gázzá alakításának további kutatása. Szintén támogatandónak tartjuk az új, kis vagy zéró széndioxid-kibocsátású energiaforrások kifejlesztésének kutatását. Támogatjuk, hogy az unió társfinanszírozza az ilyen irányú kutatásokat, de nem gondoljuk úgy, hogy meg kéne előzni a költségvetési eljárást azzal, hogy most kérjük fel a Bizottságot, hogy tegyen félre erre bizonyos összegeket. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezzel a két kérdéssel kapcsolatban tartózkodunk. Bogusław Liberadzki (PSE), írásban. − (PL) Egyetértek Buzek úr nézeteivel az új energiatechnológiák bevezetésével kapcsolatban, figyelembe véve az Európai Unióra váró környezetvédelmi, az energiaellátás biztonságával kapcsolatos és versenyképességi kihívásokat.
Végül is Izrael egy demokratikus ország, amelyet egzisztenciálisan veszélyeztetnek a dzsihád terroristák és drukkereik, és ők azok az egyének, akiket jelenleg adminisztratív céllal fogva tart Izrael. A gyerekek kérdését illetően sajnálatos módon a terroristák gyerekeket is bevontak és toboroztak az intifádába, még öngyilkos merénylőnek is. Én különösképpen megkérdőjelezem ezen állásfoglalási indítvány szükségességét most, amikor fegyverszünetet kötöttek a Hamásszal, amely éppen most szüntette be a Gázából indított civilekre irányított rakétatámadásokat, és amikor fogolycserére kerül sor Izrael és a Hezbollah között, amelynek keretében öt fogva tartott terroristát engednek vissza az otthonukba a családjukhoz, míg a másik oldalról két izraeli katonát adnak át hullazsákokban. Ezen terroristák egyike – Samir Kuntar – megfojtott egy fiatal izraeli férfit, majd a férfi lányát hozzávágta a sziklákhoz és egy puskaaggyal verte szét a koponyáját. Ez a férfi megölt továbbá egy rendőrt is. Azok a palesztin terroristák követelték Kuntar szabadon bocsátását, akik Achille Laurot elrabolták – és az elrablás során megöltek egy idős zsidó férfit, és testét a tengerbe dobták.
Az import elsősorban gépészeti berendezésekből, a gyártott termékekből, az élelmiszerekből, a textíliákból és a vegyi anyagokból származik. A változás a rendszer a 1991 teremtette meg a feltételeket közötti fokozatos közeledést Albánia és Európában. Albánia csatlakozása az Európa Tanács a 1995 felajánlott első kézzelfogható jele ennek. 2000 novemberében a zágrábi csúcstalálkozó megnyitotta Albánia számára az Európai Unió (EU) tagságának kilátásait, így a 2003. január 31tárgyalások a stabilizációs és társulási megállapodásról (SAA), amelyet aláírtak 2006. június 12. Az EU többször emlékeztette Albániát az elfogadott reformok konkrét végrehajtásának és folytatásának szükségességére. Földrajz Albánia topográfiai térképe. Albánia teljes területe 28 748 km 2, hegyvidéki, masszív és nehezen megközelíthető területeinek körülbelül 70% -a terül el, amelynek legmagasabb pontja a Korab-hegy 2773 m-re emelkedik. A többit hordalékos síkságok alkotják, amelyek földje meglehetősen rossz minőségű a mezőgazdaság számára, felváltva elárasztva vagy kiszáradva.
Az 1970-es és 1980-as években hagytuk, hogy az államadósságok növekedjenek. Az 1970-es és 1980-as években elfogadtuk az államháztartási hiányt, és elbagatelizáltuk a következményeit. Az eredmény tömeges munkanélküliség Európában, amelyet mostanra az euróval – és annak köszönhetően – 7, 2 százalékra csökkentettünk. Mindennek az lett az eredménye, hogy szinte minden országban szélsőségesen megnőttek a szociális biztonsági járulékok, amelyeket még ma is sokan túl magasnak tartunk, ennek pedig semmi köze a társadalmi szolidaritás elutasításához, sokkal inkább a szociális biztonsági rendszerek ésszerű finanszírozásához. A munkát túladóztatták, a tőkét pedig nem adóztatták meg eléggé. Ezek voltak az 1970-es és 1980-as évek hibás politikájának következményei. Azért ellenezzük az inflációt, mert ellenezzük a munkanélküliséget és a növekedés mellett állunk. A növekedés és az infláció elleni küzdelem nem ellentétei egymásnak. Inflációmentes növekedésre van szükség annak érdekében, hogy holnap az emberek kedvezőbb helyzetben legyenek.
Csak hogy az elején tisztázzuk. A Parlamentnek a Palesztin Jogalkotó Tanáccsal fennálló kapcsolatokért felelős küldöttsége tagjaként számos alkalommal első kézből tapasztaltam, hogy mit jelent az, amikor az ember nem tud találkozni demokratikusan megválasztott kollégáival, mert börtönben ülnek. Mit lehet valójában mondani azokról a nőkről és gyermekekről, akik a palesztin területeken kívül különböző börtönökben vannak szétszórva, ami majdnem lehetetlenné teszi ügyvédjeik és családjaik számára, hogy meglátogassák őket? Mindenki beszélt már a mindennapos életkörülményeikről és az orvosi ellátás hiányáról. Meddig fogja még a nemzetközi közösség és az Európai Unió tolerálni ezt? Arra sürgetem a Bizottságot és a Tanácsot, hogy oldják meg ezt az elfogadhatatlan helyzetet. Bernard Lehideux (ALDE). - (FR) Elnök úr! Csupán két megjegyzést szeretnék tenni. Az első, hogy ebben a Parlamentben bizonyos problémákat meglehetősen furcsa módon fognak fel; mindig ugyanazokat az embereket ítélik el, és mindig ugyanazokról az emberekről beszélnek.
A módosított változat, ami most előttünk fekszik, alig emlékeztet az eredetire, ami elbukott a bizottságban, úgyhogy azt gondolom, hogy saját eljárásrendünk alapján nem tehetünk mást, mint hogy visszaküldjük, vagy a bizottsághoz, vagy a jogi szolgálathoz. Jo Leinen (PSE), az Alkotmányos Ügyek Bizottságának elnöke. – (DE) Elnök úr, nincs olyan ok, ami miatt vissza kellene küldeni ezt a jelentést a bizottságnak. Ha Gollnisch úr érvelni akart volna az álláspontja mellett, eljöhetett volna a bizottsági ülésre, de nem tette. Mindezt már megvitattuk, és elmondtam ez előtt a ház előtt, hogy a képviselők száma 626-ról 785-re nőtt a nagy bővítés után, és most a tervek szerint 732-ről 751-re nő, és amikor ilyen változások történnek, akkor természetes, hogy a képviselőcsoportok minimális létszámát is ehhez kell igazítani. Korábban is mindig így történt, és most újra erre fog sor kerülni. Ahogy bizonyára tudják, a most előttünk levő módosítások kompromisszumos indítványok. Ezért úgy gondolom, elnök úr, hogy ma kellene szavaznunk, és nem kell visszaküldeni az ügyet a bizottságnak.
Elnök úr, biztos úr, hölgyeim és uraim! Köszönöm a figyelmüket, ennyit szerettem volna elmondani. Benita Ferrero-Waldner, a Bizottság tagja. − Elnök úr, meg vagyok róla győződve, hogy az EU és Kína stratégiai kapcsolatai létfontosságúak az Európai Unió számára, és úgy gondolom, hogy Kína számára is, csakúgy, mint a világ többi része számára. Ez a tavasz az EU és Kína kapcsolatainak nagy próbája volt. A tibeti nyugtalanság nagy európai tiltakozásokhoz vezetett, és az olimpiai láng útját is több európai fővárosban megzavarta. Ezek miatt az események miatt aztán Kínában fellángoltak a nemzeti és Európa-ellenes érzelmek, és az európai érdekek elleni bojkott-kampányok indultak. Emiatt nőtt az aggodalom azzal kapcsolatban, hogy nő az európai és kínai közvélemény közötti szakadék, és romlik az egymásról alkotott kép. Szerencsére ezek a jelenségek rövid életűek voltak. A trendek megfordításában két eseménynek volt nagy szerepe. Az egyik a Bizottság április 24-26-i pekingi látogatása volt, amin Barroso elnök úrral együtt vettem részt.
↑. ↑ RFE / RL Kutatási jelentés: Heti elemzések az RFE / RL Kutatóintézetből, Szabad Európa Rádió / Radio Liberty, Incorporated, 1993( online olvasás)"Az albán tisztviselők azt állították, hogy a pap irredentista érzelmeket hirdet Albánia görög kisebbsége körében - becslések szerint 60 000 és 300 000 között. ". ↑ Robert Bideleux és Ian Jeffries, A Balkán: posztkommunista történelem, Routledge, 2006. november 15( ISBN 978-0-203-96911-3, online olvasás), p. 49" Az albán kormány azt állította, hogy csak 60 ezren voltak, az elfogult 1989-es népszámlálás alapján, míg a görög kormány azt állította, hogy 300 ezer feljebb van. A legtöbb nyugati becslés 200 000 körül volt… ". ↑ (in) Sabrina P. Ramet, Nihil Obstat: Vallás, politika és társadalmi változások Kelet-Közép-Európában és Oroszországban, Duke University Press, 1998( ISBN 978-0-8223-2070-8, online olvasható), p. 222" 250 000 és 300 000 ortodox görög lakosok Albániában ". ↑ (in) Ian Jeffries, Kelet-Európában viszont a huszonegyedik század: A Guide to the átmeneti gazdaságú, Routledge, 2002( ISBN 978-0-415-23671-3, online olvasás), p. 69" Nehéz tudni, hány etnikai görög van Albániában.
Elmar Brok, előadó. − (DE) Elnök úr, biztos úr, soros elnök úr! Először is, szeretném megköszönni a Bizottságnak és a Tanács elnökségének a törökországi német turistákkal kapcsolatban kinyilvánított együttérzésüket. Számos témakörrel foglalkozunk, és meg kell találnunk az egyensúlyt közöttük. Az érintett témakörök a mediterrán uniótól – amely fontos előrelépés, amennyiben a Közösség egésze támogatja és nem csak bizonyos régiók egyes országainak prioritása – a svéd-lengyel javaslaton keresztül a fekete-tengeri unióval kapcsolatos javaslatig terjednek. Ezek olyan elképzelések, amelyeket a Közösségnek együtt kell vizsgálnia, miközben tisztában kell lennünk azzal, hogy ezek közül néhány csatlakozási távlatot kínál, míg mások nem. A lengyel külügyminiszter, Sikorski úr megállapítása, miszerint néhány ország Európa szomszédja, míg mások európai szomszédok talán azt a tényt jelzi, hogy a kettő egyaránt fontos, jóllehet különbségek vannak a módszerek és a célok tekintetében. Mindazonáltal, amennyiben megvan rá a lehetőségünk – bilaterális kapcsolatok, multilaterális átmeneti megoldások vagy akár végleges megoldások valahol a szomszédsági politika és a teljes jogú tagság között – és ezek alapján rendelkezésünkre állnak a megfelelő eszközök, el kell gondolkodnunk, hogy miként tudnánk politikai és igazgatási szempontból hosszú távon biztosítani azt az egyensúlyt, amire a biztos úr utalt.