Magyar festmények vonatkozásában a világ legfontosabb aukciósházai fordulnak hozzá szakvéleményért. 2001 óta tart kurzusokat és előadásokat a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Rendszeresen ad elő konferenciákon és művészeti rendezvényeken a művészeti piacról és a műkereskedelem működéséről. 2003-ban alapította meg az Artmagazint Topor Tündével és Winkler Nórával, amelynek a mai napig felelős kiadója. Az Artmagazin a magyarországi nyomtatott művészeti lappiac meghatározó kiadványa, melynek online változata mindig aktuális, a nyomtatott verziótól eltérő tartalommal, magyar és angol nyelven jelenik meg. Einspach Gábor 2005-től 2018-ig dolgozott együtt Kieselbach Tamással, együttműködésük legfontosabb állomásai az Első Magyar Festmény és Műtárgyszakértő Iroda[1] létrehozása és működtetése, valamint az Art+Text Budapest galéria voltak. Az Iroda fő feladatának a magyar képzőművészet elismertetését tűzte ki, ennek egyik legfontosabb területéül a magyar festészet megvédését jelölte ki a Magyarországon és külföldön egyre sűrűbben felbukkanó hamisítványoktól.
– Ugyanennyi pénzért? – Még akár kevesebbért is – nyilatkozta Martos Gábor. A Kogart tulajdonosának nem ez az első ügylete a kormánnyal. Tőle vásárolta meg a magyar állam a Budakeszi úti Ybl-villát. És Kovács Gábor alapítványa Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszterének tárcájától 2015-ben, 2016-ban és idén is 200 millió forintot kap, hogy az alapítvány gyűjteményét valamely budapesti, állami tulajdonú, megveendő ingatlanban bemutassák.
Halilaj újrateremtette ezeket a lényeket méghozzá földből és állati ürülékből, ironikusan és metaforikusan jelezve, hogy nem ért egyet a titói éra mégoly ambivalens örökségének eltörlésével. A Ludwigban a sorozat egyetlen darabja szerepel, egy madár, nemesfém tartóban. Humorról tanúskodik Vlad Nancă Original Adidas (Eredeti Adidas, 2009 2019) című alkotása is, amely az 1980- as évek Romániájába repíti vissza a né zőt, amikor még alig lehetett kapni valamit az üzletekben: a disznóláb, pon- tosabban a köröm neve lett adidas, némi akasztófahumorral. A török Nilbar Güreş Lovers (Szerelmesek, 2006 2011) című alkotása egyrészt utal a kézműves hagyományokra, másrészt ártalmatlan, gyermekjátéknak tű- nő figurái a nemi szerepek, a szexuális irányultság kényes kérdéseit feszegetik. A törökországi születésű, de Németországban felnövő Nevin Aladağtól a Siletto, Ince, Ince (Tűsarkú, 2012) alapja egy 2007-es performansz, amikor is nők egy csoportja Kelet- és Nyugat-Berlin korábbi határának közelében, egy épület tetején táncolt tűsarkúban, aminek nyomai ottmaradtak a fémlemezeken.
Jól gondolod. Visszanézve az archív dol gaimat már csak a telefonom kép anyagát, azt vettem észre, hogy ren geteg vízfelületről van videóm és képem, amiket az évek során csináltam, mert annyira megbabonáz ez a jelenség. A Mellownoon úgy állt össze, hogy meg- jelentek a fejemben vízen lebegő csendéletek képei, de először nem tudtam, hogyan lenne érdemes kivitelezni. Először ezt kellett kilogisztikáznom. Pofon- egyszerű dolog lett a megoldás: egy felfújható strandpárnára tettem rá egy tálcát, lefordítva, majd arra egy terítőt. Utána jött az a feladat, hogy összeállítsam a különböző szetteket ez több hétig tartott. Közben figyelnem kellett a széljárást ma már tudom, hogy egy 7 km/h-s szél még belefér, de annál többnél már nagyon hullámzik a víz és az időjárást is, hiszen konkrét elképzelésem volt arról, hogy mik azok a fény- és színviszonyok, amikre szükségem van. Illetve mindig szükségem volt egy segítőre is. A tervezés így hosszabb folyamat volt, mint maga a fotózás. A sorozat végül öt képből áll ezek mind külön napokon készültek.