A kutyák néha furcsa dudáló hangokat adnak ki, amelyeket fordított tüsszentéseknek neveznek. Van olyan furcsa hangja a kutyának, amely olyan, mint a hackelés, öklendezés, dudálás, horkolás és csuklás? … Ezeket a rövid életű epizódokat jellemzően görcsök okozzák, amelyeket a kutya torkának és lágy szájpadának irritációja vált ki. Honnan tudhatom, hogy a kutyám haldoklik? Amikor egy kutya haldoklik, légzési nehézségeket tapasztalhat, és légzése sekély lehet. Azt is észreveheti, hogy kutyája úgy tűnik, nehezen kap levegőt, és a légzése egyenetlen lehet. Az egyes belégzések és kilégzések közötti idő hosszabb lehet. Milyen gyorsan lélegzik a kutya? Egy tipikus egészséges kutya nyugalomban 15-35 lélegzetet vesz percenként. (Természetesen edzés közben a kutyus sokkal gyorsabban fog lélegezni). Tehát minden 40 -nél nagyobb lélegzetvétel percenként, amíg a kutyája nyugalomban van, rendellenesnek minősül, és mindenképpen érdemes kivizsgálni. Mit adhatok a kutyámnak, hogy segítsen lélegezni? Ha csak egy teáskanál almaecetet ad a kutya vizesedényéhez, egyszerű és hatékony módot ad neki, hogy jobb lélegzetet vegyen.
"Engem elhúztak történelemből" teszi hozzá románul. És sietve megegyezünk még, hogy ha eljön Budapestre, ott majd veszünk forintért rúzst. "A magyar rúzsok is biztos jók, igaz? " Megnyugtatom, hogy igen. Arankát viszont nem találjuk a standnál; megint az a cingár, rövidszoknyás kislány méri a fagylaltot, aki reggel. Úgy látszik, Ágit és Arankát tényleg untatja a fagylaltmérés. Mikor ajánlom, hogy menjünk oda, s legalább kérdezzük meg, hová ment, Vali olyan arcot vág, mint mikor a hányinger környékezte. "Ugyan! Úgyse tudja ez… Menjünk Tante Angelicához, ilyenkor már ott szokott lenni. " "És ki ez a lány? Azért szép tőle, hogy így segít nektek…" Vállat von kelletlenül. "Tőlünk a szomszédból, ott a házban… A Murgulica kislánya. De én nem szeretem. Ági imádja olyan rettenetesen. " Így csak a következő sarkon iszunk egy szörpöt Aranka fagylaltja helyett. Anyám, ha kérdezi, nyugodtan mondhatom majd, hogy szót fogadtam neki; és ő is elmondhatja újra, hogy tavaly több mint harmincan haltak meg fagylaltmérgezésben.
A kislány riadtan néz hátra, sietve tovább mér. Az ő arca is szokatlanul mitesszeres; mintha tényleg a gyereke volna. Néhány utcával odébb egy sikátor nyílik, s onnét már nem kísér tovább Ági. Ügyetlenül nyújtja a kezét, és nem hagyja, hogy megcsókoljam. Azt mondja, úgyis találkozunk még; és váratlan bizalmassággal odahajol a fülemhez. "Megyek gyertyát gyújtani a románokhoz, tudja, ott így is lehet imádkozni. És most muszáj… Tante Angelica mindig igazat jósol, és most én is megálmodtam…" Egy pillanatra meghökkenek, ahogy anyám szokott, s még a mimikámon is érzem az ő arcmozdulatát. "Jó, jó, de mit? Rosszat? " Sután áll. Nem akar a szemembe nézni. "Egy fekete kos állt a parton… De Arankának ne tessék beszélni róla! " Úgy búcsúzik el, hogy tenyerét végighúzza a selyemballonomon, és gyorsan megfordul. Majdnem férfias lépésekkel csattog tovább a pionír csizmájában. A harmadik ház az Arankáé. Hosszú és keskeny udvar választja el a kétrészes épületet. Az egyik szárny emeletes, a másik földszintes, s a kettőt elrozsdásodott télikert köti össze hátul, elöl meg egy bástyaszerű boltív.
Csak hát, nagymama ilyen volt. Pedig mennyi gyász érte őt is! Rózsi menye is azon a nyáron halt meg Konstanzában a járványkor, aztán annak a gyereke is odakerült…" "Ki? A sánta Ildikó? " "Nem… az a mostohatestvére Crajovából. Tudod, aki Amerikába ment ki, hogy valami szektába belépjen, de már az első szentbeszéd alatt összeesett. Mi is csak a sírról láttunk már képet. Nagymama a Rózsi kisfiát vette magához…" "És őt is Erzsi néni dajkálta? " "Az első tavaszig igen… De ugye, ő is gyerek volt még, nem is tudhatta, mit csinál. Majd egyszer megmutatom a kertet, ahová a kis Édát kivitte tavasszal, és az egész kocsit teleszedte gyöngyvirággal. Az orvos azt mondta, attól fulladhatott meg, a gyöngyvirág szagától. Apa meg elivott mindent, még negyvenéves se volt, amikor eltemettük…" Mindezt halkan, egyenletesen mondja, az arca is nyugodtabb. Ha így ül és köt, szinte fel se tűnik, hogy a feje is követi a kéz ritmusát. Mintha semlegesítené egymást a két különböző reszketés. Mikor a sor végére ér, aprólékosan eldolgozza a szemeket, nyomkodja.
Mutasd csak, milyen… Régi? " Előveszem, de a bársonytokot már ő nyitja ki. Elismerően kiált föl. "Jézusom, de szép! " s a szeme felcsillan, és el is nedvesedik. "Ti csak menjetek sétálni, elintézem én ezt… A legjobb árat, amit kapni lehet érte! " s forgatja, tapintgatja, majdnem gyermekes áhítattal. Már éppen lecsurran a könny az arcán, mikor fölnéz. "A legszívesebben én venném meg. Belevésetném, hogy Mituka, és ez lenne a jegygyűrűm Mitukával…" Tétován elém tartja, de gyorsan vissza is húzza a kezét. Erővel nyomkodja föl az ujjára. "Sokkal szebb, mint az enyém! Nem is tudom, miért… Talán mert vastagabb? És a széle is másképp gömbölyödik. " Tulajdonképpen nem akarom lebeszélni, csak az igazság kedvéért jegyzem meg, hogy nem értek egyet a vésetéssel. "A másikat mégiscsak a férjedtől kaptad… Hogy lesz ebből jegygyűrű, ha tőlem veszed meg? " "De igen! " kiáltja; aztán egészen halkan. "Belevésetem, hogy Örökre, Mituka…" Közben apró csörrenések a szomszéd szobából, elég sokáig. A kismacska a párnák között nyávog, de csak a farkából látszik egy centi, mint a kinyalt ecsetvég.
Hová mész, világgá? Kérdezték. Bem táborába! Mondtam büszkén. Összenéztek, ez a bolond. Nincs tábor, rég feloszlott. Felelték. A szöveg akkor fejeződik be, ha mindent kihúztunk. A világból annyit ismerek meg, amennyit meg tudok neki mutatni – belőle. S az is annyit ismer meg belőlem. Utóidőben így mondták: Tükör által homályosan. Mindenre, de mindenre deleaturjelet: fölizzás és önvesztés. Bőbeszédűen: Tűz és Semmi. Ez a módja. Alig hagyni egy keveset. Nem a legjobb marad meg, hanem a legalkalmazkodóbb. Klimatikus szélsőségeket elviselő, hányódó tákolmány függelékekkel, idétlen lifegőkkel. Szemét lepi-e, vagy a rituális használat napszítta nyomai, az ötvenkettedik év? Félálomban és heves indulatokban éltem. Nem sikerült eltalálnom a világban, amíg félművelt kishivatalnok módjára meg nem tanultam oldalt állni, és együtt élni a szorongással, melynek tünetei tenyérizzadás, lábszag, gyomorremegés, önvédelemnek nevezett kisszerű hazudozás, önnön igazságérzetünk hergelése szesszel, Ady-verssel, egyebekkel.