Emich Gusztáv., Pest (1846) Toldi., Szalonta (1845) Az elveszett alkotmány., Szalonta Byron, George Gordon Byron "Don Juan" c. költeményének 16 versszaka angol eredetiben., S. l. Nagy Ignác levele Arany Jánosnak., Budapest Béranger, Pierre-Jean de (1844) Oeuvres complètes de P. de Béranger. Perrotin, Libraire., Paris Szilágyi István levele Arany Jánosnak., Debrecen Szilágyi István levele Arany Jánosnak., Késmárk (1843) Vándorló-Könyv., Nagyszalonta (1841) Szalonta város Előljárósága Doboz helység Előljáróságának., [Nagyszalonta] (1823) Deák tör'sökszók magyar jelentéseikkel együtt. Tóth Ferenc., Debrecen Fazekas, Mihály (1815) Fazekas Mihály levele Kerekes Ferencnek., Debrecen Ludas Matyi. Kerekes Ferenc(?
Szabadsajtó Rt.
Erre a barátságra Petőfinek is szüksége volt: az igazi tehetséget mindig elismerő költő olyan barátot talált, aki eszmetárs is egyben; ugyanakkor alkatának és talentuma irányának eltérő vonásai miatt nem játszható ki ellene, viszont a verses nagy- és kisepikában bizonyítja az irodalmi népiesség forradalmát – azokban a műfajokban, ahol Petőfi mozgott idegenebbül. Az 1846. esztendő laza és hamar felbomlott írói érdekvédelmi szövetsége, a Tízek Társasága után Arany fellépésével Petőfi meghirdethette – Tompa Mihállyal harmadikként – a népies triászt, mint írócsoportot, szövetséget a konzervatív kritika ellenében, amely éppen 1847 tavaszán lendült újabb támadásba Petőfi Összes költeményei kapcsán. Így, a két, sőt három, egymást kiegészítő ihlet értelmében értendő a "Versenyben égtek húrjaim" kitétel, mint fájó hiány (Letészem a lantot, 1850); ezt mutatja a Nagyszalontán együtt és egyszerre megírt gólyatéma vagy Széchy Mária és Wesselényi Ferenc története, amelyet mindhárman feldolgoztak ugyan, de itt maga a regetárgy bizonyult lélektani képtelenségeivel alkalmatlannak, és ezért egyikük sem küldte be művét a Kisfaludy Társaság pályázatára 1847-ben.