Ha hazaérkeztem körutamról, már várt a kérdések sortüzével: - Hol járt ennyi ideig? Vagy: - Már nem tudtam, merre jár, eltévedt talán? Vagy: - Van itt egy sürgő s ügy. Miért olyan lassú maga? - Talán azt gondolta, hogy egy-két órára beugrottam a moziba. Esténként a rendelő meglehetősen megtelt kis állatokkal, s Mrs. Griernek megvolt az az ocsmány szokása, hogy ott ólálkodott az ajtón kívül, s hallgatta, mit mondok az ügyfeleknek. Igazán formába azonban a gyógyszerszobában lendült: élesen figyelt, kritizálta a receptjeimet, és állandóan a szememre hányta, hogy pazarlom a gyógyszert. - Túl sok klorodint tesz bele. Nem tudja, hogy az nagyon drága? Mély együttérzéssel gondoltam a segédorvosra, aki szó nélkül elmenekült; nehéz volt munkát kapni, és a kezdő diplomások csaknem mindent elviseltek, hogy dolgozhassanak, de rájöttem, hogy ennek az árnyalaknak nem volt más választása. Adamsonnak kis gazdasága volt a város szélén. Talán azért, mert nemrég beszéltem Grierrel, ellenpontként a farmer barázdált, türelmes arcát és barátságos szemét rendkívül nyájasnak és vonzónak találtam.
- Nos, erről mi a véleménye, fiatalember? Ránéztem a kicsúszott szervre, és összerándult a gyomrom. Az ártatlannak látszó rózsaszín duzzanat átalakult nagy, püffedt lila tömeggé. Rászáradt a piszok, és egy csúnya seb húzódott végig az egyik oldalán. - Nem maradt benn sokáig, igaz? - mondta csendesen a farmer. A szégyentől szólni sem tudtam. Szörnyű volt ilyet tenni egy jó tehénnel. Éreztem, hogy elvörösödik az arcom, de szerencsére velem volt a munkaadóm: ő majd megmagyaráz mindent. Grierhez fordultam, aki szipogott, motyogott, sűrűn pislogott, de nem szólt egy szót sem. A farmer folytatta: - És látja, felsértette. Biztos beleakadt valamibe. Mondhatom, sehogy se tetszik nekem. Nem illett ennek a rendes embernek a természetéhez, hogy kellemetlenkedjen, de nagyon dúlt volt. - Talán jobb volna, ha most maga végezné el a munkát, Mr. Grier - mondta. Grier, aki még mindig nem szólt egyetlen érthető szót sem, tevékenykedni kezdett: nyírta a szőrt és epidurális érzéstelenítést alkalmazott, megmosta és fertőtlenítette a masszát, és nagy erőfeszítéssel visszatolta.
Nagyon kevés tudomány kellett hozzá; de nagyonnagyon mutatós volt. - 94 - Mire befecskendeztem a két palack kalciumot - és Mr. Handshaw segítségével hasmánt fordítottuk a tehenet - már mutatkozott a javulás; a tehén körülnézett, és rázta a fejét, mint aki azon tűnődik, hol lehetett az elmúlt néhány óra alatt. Biztosra vettem, hogyha volna időm elácsorogni itt egy kicsit, látnám, amint talpra áll. De más munkák vártak. - Hívjon fel, ha délre nem áll fel - mondtam, de pusztán formaságból. Biztosra vettem, hogy többet nem találkozom vele. Mikor a farmer délben felhívott, hogy a tehén nem állt fel, csak apró bosszúságnak éreztem. Némely esetben kell még egy palack ráadásnak - majd rendbe jön. Kimentem, újra beadtam a kalciumot. Nem aggódtam igazán, mikor megtudtam, hogy másnap sem állt fel, de Mr. Handshaw, kezét mélyen a zsebébe dugva, vállát előreejtve, mélységes csalódással állt a tehene felett. - Ideje vóna, hogy felkeljen a vén dög. Mi haszna, ha csak fekszik. Biztos tud vele csináni valamit.
És nem számítottam a hosszú, csillogó zöld estélyi ruhára, a hatalmas, himbálózó fülbevalókra, az erősen kikészített arcra. Mallard is meglepettnek látszott. Bambán bámult rám, míg meg nem magyaráztam a helyzetet. - A kutyájához jöttem - Mr. Grier helyettese vagyok. Ő, sajnos, beteg. Meglehetős időt vett igénybe, míg felfogta a közlés értelmét, mert csak állt az ajtóban, mint aki nem érti, miről beszélek; aztán magához tért, és tágra nyitotta az ajtót. - Igen persze, elnézést, kérem, jöjjön be. Elmentem mellette a parfümillat csaknem tapintható falán keresztül, be a hallból balra nyíló szobába. Itt még erősebb volt az illat, de jól illett az egyetlen rózsaszín ernyős lámpához, amely halvány, de rózsás fényt vetett a pislákoló tűz közelébe húzott széles díványra. Valahonnét az árnyékból egy lemezjátszó halkan duruzsolta a "Test és lélek" című dalt. Betegemnek nyomát sem láttam, és Mrs. Mallard határozatlanul egyik fülbevalóját tapogatva nézett rám. - Itt vizsgáljam meg? - kérdeztem. - Ó, igen, persze.