"Néhány egyházatya leírása szerint maga Jézus jön el, hogy elvigye anyját a halál pillanatában, hogy bevezesse a mennyei dicsőségbe. Ezáltal Mária halálát úgy mutatják be, mint egy szeretetből fakadó eseményt, amely elvezette arra, hogy utolérje az ő isteni Fiát, s így osztozzon az ő halhatatlan életében. Földi létének végén – Pálhoz hasonlóan és nála erősebben – az a vágy tölthette el Máriát, hogy a testtől megváljon, s így örökre Krisztussal lehessen (vö. Fil 1, 23). " – Részlet II. János Pál pápa Ősi hitünk Boldogasszonya már nagyon régen is létezett hitvilágunkban. Ő volt az élet adója és védője, a bőség, a termékenység, az aratás, az állatok és növények, valamint az ember szaporodásának és egészségének oltalmazója. Itt, a Kárpát-medencében már kb. 6500 évvel ezelőtt hozzá fohászkodtak eleink, mint azt a tatárlaki leletek egyikén olvasható ősi szöveg megfejtett gondolatai is bizonyítják: " A minden titkot ismerő dicső Nagyasszony vigyázó két szeme óvjon Napatyánk fényében. " PATRONA HUNGARIAE Magyarországon Nagyboldogasszony napja egyúttal Magyarország védőszentjének napja is. "
A kápolna közepére helyezett gyermekkoporsóba egy külön e célra készíttetett Mária-szobrot fektetnek. A ravatalt gyertyákkal, virágokkal, terítővel, rozmaringgal úgy díszítik fel, mintha fiatal lányt temetnének róla. A vigília délutánján megérkeznek a búcsúsok. Beköszöntenek, majd a ravatalnál keservesen siratják a Máriát. Este keresztutat járnak, majd a ravatal mellett litániákat, énekeket és alkalmi imádságokat mondanak. Egy szentember régi ponyvairatból felolvassa a Mária haláláról szóló történetet. Este 10 óra tájban négy fehérbe öltözött kislány vállára veszi a koporsót, és kereszttel, lobogókkal, égő gyertyákkal megkezdődik a körmenet a hegy peremén. A körmenet után a ravatalt szétszedik, a szobrot elteszik, úgy imádkoznak reggelig, amikor feljön a pap és misét mond nekik. Ha a pap reggeli látogatása elmarad, mindenki siet haza a saját falujába, hogy misét hallgasson. Nagyboldogasszony ünnepén magyar és német falvakban egyaránt élt a virágszentelés vagy virágáldás szokása. Néhol a szentelendő virágokat az oltárterítő alá rakták.
Dátum Állandó ünnep január 1. Szűz Mária, Isten anyja (főünnep, parancsolt ünnep), a Béke Világnapja január 6. Vízkereszt (Epifánia) (parancsolt ünnep) február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony március 19. Szent József, Szűz Mária jegyese (főünnep) március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony (főünnep) május 1. József, a munkás május 30. * a Szent Jobb megtalálásának ünnepe június 24. Keresztelő Szent János (főünnep) június 27. * Szent László király ünnepe június 29. Péter és Pál apostolok (főünnep) július 2. Sarlós Boldogasszony augusztus 15. Nagyboldogasszony (főünnep, parancsolt ünnep) augusztus 20. * Szent István király (főünnep) szeptember 8. Kisboldogasszony október 8. * Magyarok Nagyasszonya (főünnep) november 1. Mindenszentek (főünnep, parancsolt ünnep) november 2. Halottak napja november 5. * Szent Imre ünnepe november 13. * A magyar szentek és boldogok ünnepe december 8. Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása (főünnep) december 24. Szenteste december 25. Karácsony (parancsolt ünnep) december 26.
Szent István királ es ez szegény országot Bódogasszony országának nevezé. " Ó Istennek szűz anyja! Légy mellettem most és mindenkor; te irgalmasság anyja, te jóságos, te kegyes, te meleg pártfogónk és segítőnk ez életben! Távoztass tőlem minden kísértést és tarts meg engem az üdvösség útján! Életem utolsó pillanatában őrizd meg lelkemet és távolítsd el tőlem a gonosz lelkek sötét hatalmát. A rettenetes ítélet napján szabadíts meg az örök kárhozattól; vezess engem az igazak sorába, s tégy a te Szent Fiadnak, az Istennek örökösévé. Ó Istennek szent anyja! Nyerj a te kegyes esedezéseddel nekem és mindazoknak, kik alázatosan hozzád folyamodnak, földi vándorlásunk után kegyelmet, a te Szent Fiadnak, a mi Istenünk-, Üdvözítőnk és Urunknak irgalma és kegyessége által. (Szent Ephraim imája)
De felépült és visszatért Efezusba és másfél év után ott halt meg. A látnoknő szerint Damaszkuszi János volt az - "kicsoda ő? ", kérdezte a látnoknő hallgatóitól 1822-ben -, aki elterjesztette jeruzsálemi halálát (8. század). Valóban Damaszkuszi Szent János három homiliája szól Szűz Mária elszenderedéséről. [11] Leginkább jeruzsálemi temetésének körülményeiről szól az egyik, ami nem jelent egyet halálának helyszínével. [12] Az egyik pápa jóváhagyta jeruzsálemi halálát, azonban feltűnő, hogy már három pápa is meglátogatta a törökországi kegyhelyet, a feltételezett Szűz Mária házát, Efezus mellett. Az ünnep kialakulásaSzerkesztés Az ünnepet Jeruzsálemben már az 5. században megülték. [6] Legrégebbi, latin elnevezése dormitio (elalvás) vagy pausatio (elpihenés), vagyis Mária elszenderülésének (halálának) napja. [1] A 6. században már egész Keleten elterjedt, a 7. században pedig Róma is átvette, ahol a 8. századtól Assumptio beatae Mariae (a boldogságos Szűz mennybevétele) néven tartották számon.
Urunk születése (Karácsony) továbbá a helyi fővédőszent és templomunk felszentelésének évfordulója.
[8] Mindezeknek azonban ellentmondani látszik, hogy Pál apostol 54-ben még nem talált keresztényeket a városban. Timóteus, [9] Efezus püspöke volt[10] az, akihez 63–64-ben leveleit írta Rómából, János evangélista pedig csak Pál halála, tehát 67 után érkezett oda. Ekkor Máriának már 90 év körülinek kellett volna lennie, amire semmilyen más forrás nem ad alapot. [6] Kivéve Emmerich Katalin látomását aki azt állítja, hogy nem a városban lakott Mária. A keresztények az Efezustól nem messze lévő hegyekben laktak, biztonsági okokból, mint egy szekta, mint ahogy Mária is, ezért nem találhatott Pál a városban keresztényeket. A hagyomány szerint Szűz Mária Jeruzsálemben halt meg. Az 1–3. század keresztény szerzői ugyanakkor semmilyen említést nem tesznek Mária sírhelyéről. Szent Jeromos, Szent Epiphaniosz, I. Leó pápa és - Eteria spanyol zarándoknő a 4. századból - sem, pedig ők a Szentföld alapos ismerői voltak. Epiphanius, Jeruzsálem szülötte így nyilatkozik: "Nem tudjuk, vajon Mária meghalt-e, eltemették-e. " Emmerich látomásaSzerkesztés Emmerich Katalin ágoston-rendi apáca szerint Mária Efezusba költözött János apostollal, de honvágya támadt évek múltán és visszatért Jeruzsálembe, ahol szent Fia szenvedésének útvonalát végigjárta, mely annyira legyengítette, hogy már kiválasztották sírját is.
Nagyboldogasszony hazánkban olyan kötelező ünnep, amely nem szükségszerűen esik vasárnapra. Egészen félrevezető az a vélemény, hogy Mária egyáltalán nem halt meg. Kétségtelen, hogy Mária szeplőtelenül, tehát az eredeti bűn következménye nélkül fogantatott, ami kifejezetten Jézus Krisztushoz kapcsolódó kiváltságát jelenti, és biztos az is, hogy az általunk ismert halál, illetve az ahhoz való viszonyunk a bűn mindenki számára érvényes velejárója. Jézus – nem úgy mint Mária – eleve, és isteni alapon volt mentes a bűntől, és Ő is meghalt. Ha nem halt volna meg, nem ment volna át azon a halálon, amelyen mi, méghozzá végtelenül nagyobb sötétségben, akkor nem lennénk megváltva, feloldva a halál borzalma alól. Nincs megfelelő alap annak feltételezésére, hogy Mária nem halt meg, Az a halál, amit az ember Isten életében való részesedéshez vezető útként fogad el, Jézus áldozatához való kapcsolódás, a legnagyobb áldozat (benedicere = jó dolgot tenni) lehet, amit ember végbevihet. Miért tennénk kétségessé Mária esetében ezt az életet betetőző végső áldozatot?