Zsuzsi_Marta P>! 2019. június 2., 14:29 Ljudmila Ulickaja: Szonyecska 81% Az írónő ebben a rövidke regényében nem csupán írói, hanem a lelkek kiváló ismerőjeként is bizonyította tehetségét, tette mindezt a tőle megszokott közvetlenséggel, letisztult mondataival, olykor cinizmussal is spékelve. Közvetlen hangja, előadásmódja egy baráti beszélgetés történetmeséléséhez hasonló. spoiler Szereplői hétköznapi emberek, gondokkal, mindennapi megélhetésükért vívott csatáikkal. Úgy gondolom, mindannyian, akik őt egyik kedvenc írójukként könyvelik el, ezek miatt kedveljük őt és műveit. Szonyecska gyermekkorától indítja a cselekményt, akinek az olvasás varázsa már akkor is menedéket, oltalmat, vígaszt jelentett, miközben kitárul a világ, egy egész más világ, mint amiben ő él, így gyógyírként feledtető is. Érdekesen alkalmazta Ulickaja a kislány, majd az idősödő Szonyecska könyvekhez fűződő szenvedélyét, menekülését, szinte keretet adva a történetnek, indításként és lezárásként hangsúlyozva. Szonyecskát egy, a háború romjain kibontakozó szerelem, majd házasság, család "ragadta el" a könyvektől, s az olvasás iránti szerelmét férjéhez, Viktorovicshoz fűződő érzelmei váltották fel.
És amíg Robert élete folyamatos árulások sorozata, hiszen "elárulta ősei hitét is, szülei reménységét is, tanára szeretetét is, baráti szálakat szakított el kíméletlenül és azonnal, amint úgy érezte, hogy a szabadságát rabláncra verik" (11–12), és mivel nőtlenségi fogadalmat tett, így a Szonyecskával való házasságkötése is csak egy újabb árulás az árulásai sorában, Szonyecska élete maga a hűség, a feltétlen ragaszkodás. Mégpedig a könyvekhez, az olvasáshoz való, élete végéig tartó hűség, amellyel kapcsolatban ismét csak különböznek a férjével, Robertet ugyanis hidegen hagyja az orosz irodalom, egyáltalán, az irodalom. Szonyecska azonban férjével ellentétben annyira a könyvek világában él, hogy saját és családja életét is regényként éli meg. Ennek egyik jele, hogy Vityka Sztarosztyint, egykori csábítóját is brutális Anyeginként emlegeti. A realitás és a fikció olyannyira egybeolvad a gondolkodásában, hogy önmagát, a férjét, lányukat, Tányát, és először lánya, majd férje barátnőjét, Jaszját is regényhősként értelmezi, és mindennapi történéseiket úgy értékeli, mintha azok egy róluk írt könyv lapjain játszódnának.