Ám akinek még nagyobb kényelemre van szüksége, az választhatja az opciós légrugós felfüggesztést is, ebben az esetben menetmódtól függően süllyed, vagy épp emelkedik a karosszéria. Az XC60 nem nagyon tud hibázni, illetve talán csak egy pontban, ez pedig az ár, bár ez sajnos inkább a hazai átlagfizetések és nem az autó sara. Belépőszinten 11. 5 millió körül láttam a legkedvezőbb árat, a D4+Inscription párosítás viszont már a 15. 5 milliót karcolja. Nem újdonság, a Volvók még mindig a prémium árszintbe tartoznak, cserébe viszont modellről-modellre igyekeznek fejlődni, mind biztonság, mind pedig hajtáslánc és felszereltség terén, vélhetően az XC60 sikereinek is ez a fő kulcsa. Ha minden igaz, a következő alanyunk a Volvótól már a megújult XC90 lesz, de hogy pontosan melyik hosszú hétvégén, az még nem dőlt el… A tesztlehetőségért köszönet a Duna Autó Zrt. -nek! Teszt | fotók: Bense Róbert Töltsd fel, add el, vedd meg – próbáld ki te is az!
A lítium-ionos akkupakk kapacitása bruttó 11, 6 kWh, amiből a rendszer bő 9 kWh-t enged felhasználni, ez papíron 45-55 tisztán elektromos kilométer megtételéhez elegendő. Az elektromos végsebesség 125 km/h, de ilyen tempónál nyilván drasztikusan csökken a villanyos hatótáv. A Volvo XC60 tökéletes mindenes és nagy szó, hogy a Volvo konnektoros hibrid hajtásláncai nem igazán igényelnek kompromisszumot Eddig az XC60 nem igazán emelkedik ki a prémium plug-in hibrid konkurenciából (bár teljesítménye még alaphelyzetben is meghaladja a többiekét), azonban tud két kulcsfontosságú dolgot, amit a többiek nem: a Volvo nem igényel kompromisszumot sem a csomagtartó, sem pedig a benzintank tekintetében, ami komoly ütőkártyája a svéd modellnek. Miközben ugyanis a konkurensek 50 liter körüli benzintankkal rendelkeznek, csomagterük pedig általában 100-120 literrel szűkebb a konvencionális hajtásláncú testvérmodellekénél, addig a Volvo 70 literes tankot ad, csomagtere pedig gyakorlatilag megegyezik a benzines/dízel XC60-asokéval (hozzáteszem, szerencsére, mert alapból sem méri bőkezűen az XC60 a csomagtér-litereket), akárcsak a V60 testvérmodellnél.
Az adatok előzetesek, a járműtanúsítvány még függőben van. * Annak érdekében, hogy kihasználhassa az új fedélzeti töltőnk által biztosított rövidebb töltési időt, 3-fázisú töltővel kell töltenie. A töltési időre vonatkozó adatok előzetesek és a Volvo Cars által végzett becsléseken és számításokon alapulnak – ezek az eredmények nem garantáltak. Figyelem: A töltés időtartama számos tényezőtől - például a környezet és az akkumulátor pillanatnyi hőmérsékletétől, a töltőberendezéstől, az akkumulátor és a jármű állapotától - függően változhat. A szériagyártású modell homologizációja folyamatban van.
13 645 000 Ft-tól automata, 13 695 000 Ft-tól összkerékhajtású változatot vihetünk haza, a dízel hibrid legalább 14 495 000 Ft-ba kerül. A szabadidő-autók esetében az összkerékhajtás képességeit csak ritkán tudjuk kihasználni. A megléte extra biztonságérzetet ad, de az esetek többségében kétkerékhajtással is boldogul az autó. Az automatikus váltó viszont képes megváltoztatni egy konstrukció karakterét, jobb esetben megkönnyítve a használatot. Az XC60-as nyolcfokozatú, bolygóműves szerkezete a modern váltók közé tartozik, mégsem harmonizál a nyomatékos dízellel. A gázadásra késve reagál, például egy utcából kikanyarodás után nem gyorsítja fel az autót a kellő ütemben, ez arra készteti a sofőrt, hogy még nagyobb gázt adjon, mire a váltó kettőt visszakapcsol, ezzel rángatóssá téve a városi kapcsolgatást. Kézi üzemmódban, illetve a működését kiismerve a jelenség elkerülhető, ettől függetlenül inkább országútra és autópályára való az XC60-as. Az utastérben a zajszint éppen olyan alacsony 130 km/órás tempónál, mint 50-nél, a motorhang elhalkul, a hatótáv a fogyasztással fordított arányban nő, az asszisztensek működését segíti az automata.
Hozzátesszük, a nagyobb akkut nem választanánk, ha az a teljes értékű csomagtér rovására menne. Tipikus új generációs Volvo az XC60 belső tere – tetszetős, letisztult, minőségi és komfortos, de a kezelhetőség azért szokást igényel Ellenben egy nagyobb teljesítményű villanymotor jól jönne, legalábbis a rendkívül nehéz, üresen 2, 1 tonnánál is többet nyomó XC60 esetében, mert a 87 lóerős egység hamar eléri határait tisztán elektromos üzemben. Ezt Szabó kolléga nemrégiben már a V60 tesztjében is megállapította és az XC60-nál ez fokozottan igaz. Főként városban, a forgalom ritmusának visszafogott tartásához azért elég a 87 lóerős villanymotor is, de úgy gondoljuk, hogy az optimum egy 120-130 lóerős motor lenne. Minden bizonnyal ezt a Volvónál is tudják és biztosak vagyunk benne, hogy a svédek konnektoros hibridrendszerének következő generációja erősebb, lesz villanyfronton, illetve nagyobb akkut kap, de egyelőre be kell érnünk a jelenlegi konfigurációval, ami persze az XC90-ben igényli a legnagyobb kompromisszumot és az S60/V60 párosnál a legkisebbet.
Tesztek, vélemények és vélemények a Volvo XC60 Nyári gumiabroncsokról. Ezen a járművön felhasználóink leggyakrabban a következő gumiabroncsméreteket használják 235 60 R18, 225 45 R17, 235 65 R17, 255 40 R21, 235 55 R19. A többi vezető által a Volvo XC60 Nyári gumiabroncsokról írt véleményeinek áttekintésével próbáljuk meg a lehető legobjektívebb információkat nyújtani önnek, hogy segítsen kiválasztani a Nyári gumiabroncsokat. Minél több értékelés, annál pontosabb és hitelesebb a vélemény. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy az értékelések a lehető legobjektívebbek legyenek.
Most már mindegyik Volvo kérhető konnektoros hibridként Jellegzetes formai elem a jelenlegi Volvókon "Thor kalapácsa", amit a fényszórókban láthatunk. Hát, a villámok istene most biztosan örül, ha a svéd márka palettájára néz, hiszen már mindegyik típusból létezik villamosított változat, hamarosan pedig érkezik az első tisztán villanyhajtású is. Egyelőre azonban a plug-in hybridek képviselik a csúcsot, ezekkel tudunk tisztán villanyhajtással is közlekedni. Egy kis ígér, azt tudja is Örvendetes, hogy a sportosságra vágyó ügyfelekről sem feledkeznek meg a Volvónál és még mindig léteznek a Polestar Engineered modellek, annak ellenére, hogy a Polestar is önálló márkává alakult. Ezek a modellek valóban sportautós géneket hordoznak, ám létezik egy másik opció is, ha valaki nem akar kőkemény futóművet és brutális teljesítményt. Ez pedig az R-Design felszereltség, ami leginkább külsőségekben próbál sportos lenni. Na, nem mintha a T6-os hajtáslánc gyenge Engine helyett már Recharge néven futnak a PHEV modellek Valójában nincs sok különbség küllemre az R-Design és az Inscription modellek között.
Dynamicben egészen stabilan mozog, de még nem bánt, a Comfort alapállásban kifejezetten zselészerű, a kormány és fék pedig szintén viszonylag kétarcú tud lenni az üzemmód függvényében. Éljenek a chipek és a mapping! A négyhengeres dízellel is megbékéltem – a miénk egyébként egy masszív D5-ös volt, nyolcgangos Aisin-automatával utána. Csak gyorsításkor, és elsősorban városi húzatáskor hallani az ilyen motorokra jellemző, kerregő zajt, országúton suhog, még erőltetésre is, autópályán pedig a hangja kiköltözik a fülünkből. A váltó tipikus Aisin-stílusban közel sem olyan gyors, mint egy kilences ZF, cserébe minden statisztika szerint hosszabb és nyugodtabb életet kínál – nekem az utóbbi érné meg. Nem tudom, hogy átprogramozták-e a dízelt, jobbak lettek-e a zajszigetelések vagy csak alaposabban preparálták a tesztautót, de az XC90 és az S90 dízelmotorja (ami elvileg ugyanez) nem maradt meg ennyire kellemes élményként. A vacsoránál az autonóm vezetéses fejlesztő mellett ültem, s amikor átültem, a másik partnerem az elektromoshajtás-fejlesztő volt, akivel arról értekeztünk, hogy a sok villanyautóhoz honnan szerzünk majd elég lítiumot.
Ez nem bug hanem feature: a Volvónál úgy gondolják, hogy a vezető mindig tudatában legyen annak, hogy ő irányít, s amíg ezek a Volvók csak fél-autonóm módot ismernek, már nem is vesznek le sokkal több terhet a sofőr válláról, övé a felelősség. Majd ha készen lesz az igazi önvezető Volvo, az abba az üzemmódba átkapcsolva nem engedi majd belenyúlni a vezetőt. A volvósoknak van is egy szavuk arra, amit a téves önvezetés-mód hitébe ringatott vezető érez: mode confusion. Na, ezt akarják elkerülni. Eddig volt a teszt első napja, a másodikon aztán vezettük az egyik nagy – mondjuk, nagyobb – ágyút is, a 254 lóerős, kompresszoros-turbós T5 benzinest. El kell ismernem: az a fene nagy zajcsillapítás és NVH-hiány ellenére is el tudta hitetni velem, hogy bazi erős. Dynamic módban szinte már ideges, annyira menni akar, a gázpedál legkisebb pöccintésére is megül a fara, és már nyomul is, de rossz kimondani – a hangja kellemetlenebb a dízelénél. A mellettem ülő Miki annyira belelkesült, amikor ő ült a volán mögött, hogy a reggelim megóvása érdekében, titokban ki is kapcsoltam neki a Dynamic funkciót, amikor épp andalogtunk.