Ha igen, kérjük, ne felejtsen el ajánlani minket barátainak és családtagjainak, és ne feledje, hogy bármikor kapcsolatba léphet velünk, ha szüksége van ránk. Ha minden igyekezetünk ellenére úgy érzi, hogy az általunk a _title-ről nyújtott információk nem teljesen pontosak, vagy ki kellene egészítenünk vagy helyesbítenünk kellene valamit, hálásak lennénk, ha ezt jelezné nekünk. A berlini fal és bármely más témáról a legjobb és legátfogóbb információk nyújtása a honlap lényege; ugyanaz a szellem vezérel bennünket, amely az Encyclopedia Project alkotóit is inspirálta, és ezért reméljük, hogy amit ezen a honlapon a berlini fal témában találtál, segített neked bővíteni a tudásodat. Opiniones de nuestros usuarios Alexa Seres Nagy felfedezés ez a cikk a berlini fal és az egész oldalról. Egyenesen a kedvencek közé kerül., Nagyszerű felfedezés ez a cikk a berlini fal és az egész oldal Bianka Markó Ebben a berlini fal szóló bejegyzésben olyan dolgokat tudtam meg, amiket nem tudtam, úgyhogy most már mehetek aludni
Hanns Joachim Friedrichs, aki aznap a Tagesthemen házigazdája volt, 22:42-kor így nyitotta meg a programot: Apránként sűrű tömegek gyűltek össze az összes átkelőnél, és a helyzet egyes esetekben feszültté vált, vagy fenyegetőnek tűnt. A Bornholmer Straße határátkelőhelyen a szolgálat vezetője attól tartott, hogy az országot elhagyni szándékozók az alkalmazottai által szállított fegyverekhez is hozzájuthatnak. Ezért Harald Jäger alezredes saját hatáskörben eljárva 23:30 körül elrendelte a határátkelő megnyitását és az útlevél-ellenőrzés felfüggesztését. A tömegek nyomása alatt és a felettesei támogatásának hiánya miatt Jäger csak ezt a kiutat látta. Jäger erről az ARD 2009. november 2-i Schabowskis Zettel című dokumentumfilmjében beszélt: Este fél 12 és 0 óra 15 perc között becslések szerint 20 000 ember lépte át a határt Nyugat-Berlinbe. A legtöbb történész állításával ellentétben a ZDF 2009-ben sugárzott dokumentumfilmje azt állítja, hogy a Waltersdorfer Chaussee határátkelő volt az első nyitott határátkelő.
A berlini fal, a hidegháború ideológiai és politikai megosztottságának szimbóluma, sok könyvet és filmet inspirált. Számos múzeumot szenteltek neki. Sztori Berlin megszállási ágazatai, a fal útvonala és az átkelőhelyek (1989). A fal megépítése előtt (1945-1961) Miután megadta magát 1945. május 8, Németország három, majd négy megszállási zónára oszlik a szovjet, az amerikai, a brit és a francia közigazgatás alatt, a jaltai konferencián elért megállapodásnak megfelelően. Berlint, a Harmadik Birodalom fővárosát, amelyet kezdetben a Vörös Hadsereg teljesen elfoglalt, szintén négy szektorra kell osztani a szövetségesek között. A szovjetek ezt követően nyugatra hagyták a város nyugati kerületeit, amelyek így teljesen bezárkóztak megszállási zónájukba, és ez az ágazat, amely egyedül a szovjet ellenőrzés alatt maradt, 409 km 2 -et, vagyis a város területének 45, 6% -át képviseli. Berlin helyzete és fontossága miatt jelentős tétje a hidegháborúnak, amely akkor kezdődött, amikor az ellenségeskedés véget ért.
A folyamat különösen az 1990. március 18-i Volkskammer-választás után fokozódott. 1990. június 30-ig több új határátkelőt nyitottak meg Nyugat-Berlin felé. 1990. július 1-jén, a monetáris unió hatálybalépésének napján megszűnt a fal őrzése és minden határellenőrzés. A hivatalos bontás már 1990. június 13-án megkezdődött a Bernauer utcában. Nem hivatalosan a Bornholmer utcában a vasútépítési munkálatok miatt megkezdődött a falak bontása. Összesen 300 NDK-határőr és – 1990. október 3. után – 600 Bundeswehr-pionír vett részt a munkában. Felszerelésük 175 teherautó, 65 daru, 55 kotrógép és 13 buldózer volt. A belvárosi fal bontása hivatalosan 1990. november 30-án fejeződött be. A határőrség parancsnokságának becslése szerint addigra összesen mintegy 1, 7 millió tonna építési törmelék halmozódott fel. Csak Berlinben 184 km falat, 154 km határkerítést, 144 km jelzőberendezést és 87 km sorompóárkot távolítottak el. Maradt hat szakasz, amelyeket emlékhelyként meg akartak őrizni. A fal többi része, különösen a Berlin-Brandenburg határon, 1991 novemberére eltűnt.
augusztus 13-án szögesdrót és őrök akadályozták meg, hogy az emberek könnyen átkelhessenek Nagy-Berlin nyugati szektoraiba vagy onnan. Augusztus 15-től az első fal betonelemekből és üreges blokkokból épült. 1962 júniusában hozzáépítették az úgynevezett "hátországi falat". 1965-ben acél- vagy betonoszlopok közé helyezett betonlapok váltották fel a korábbi elemeket. A felső végét egy betoncsővel egészítették ki. Végül 1975-ben a "harmadik generációt", a "Border Wall 75"-öt alkalmazták, amely fokozatosan felváltotta a korábbi határszerkezetet. A modernebb, 3, 60 méter magas "UL 12. 41 típusú támfalelem" típusú vasbeton elemeket a malchini székhelyű VEB Baustoffkombinat Neubrandenburg gyártotta. Könnyű volt összeszerelni őket, és ellenállóbbak voltak a környezeti hatásokkal és a határsértésekkel szemben. Kialakulásuk végső szakaszában – egyes helyeken még az 1980-as évek végén is – a teljes egészében az NDK vagy Kelet-Berlin területén elhelyezkedő – az NDK vagy Kelet-Berlin irányából kiinduló – határlétesítményekből álltak: E határerődítések teljes szélessége a határ menti terület építményeitől függött, és körülbelül 30 métertől körülbelül 500 méterig (a Potsdamer Platzon) terjedt.
Niemand hat die Absicht, eine Mauer zu errichten!. Pankow Kelet-Berlin kerület volt, amely 1949 és 1968 között az NDK politikai intézményeinek nagy részét összpontosította. Hivatkozások szó a szokásos német átírt szerint az API szabvány. Gérard-François Dumont (University of Paris-Sorbonne), " A berlini fal a történelemben ", a oldalon (hozzáférés: 2007. augusztus 21. ). [2]. Rita Thalmann, Németország, a Német Demokratikus Köztársaság története, Encyclopædia Universalis, DVD, 2007. André Fontaine, "Hideg háború" cikk, Encyclopædia Universalis, DVD, 2007. The Gloannec, p. 47. és azt követő. Jean-François Soulet, A "német kérdés" és a kelet-európai szovjet birodalom felbomlása, Cahiers d'histoire naturelle, n o 15, p. 259-274. William Blum, " A berlini fal - újabb hidegháborús mítosz ", 2009. november 6. " A hidegháború fala ", Les Echoson, 2001. június 21 Interjú: Annamarie Doherr, a Frankfurter Rundschau berlini tudósítója, 1961. június 15. Eredetije a (de) Chronik der Mauer weboldalon érhető el.
Chris Gueffroy, a1989. február 5és Winfried Freudenberg, a1989. március 8, a Fal utolsó áldozatai. Becslések szerint 75 000 férfiról és nőről két évig terjedő börtönbüntetésre ítélik a "köztársaság dezertereit". A büntetés általában meghaladta az öt évet, ha a szökevény rontotta a határ menti létesítményeket, fegyveres volt, katona vagy titkok birtokosa. A Fal áldozatai között van néhány katona is, közülük az első Jörgen Schmidtchen 1962-ben, akit egy elvtárs elveszített. A legismertebb eset kétségtelenül Reinhold Huhn katona esete, akit egy csempész lelőtt. A mesterlövész katonák tárgyalása 2004 tavaszáig sorozatos kísérletek folytak, hogy kiderítsék, ki volt a törvényes felelős a menekültek lelövésére. A vádlottak között volt többek között Erich Honecker, az Államtanács elnöke, utóda, Egon Krenz, a Nemzetvédelmi Tanács tagjai, Erich Mielke, Willi Stoph, Heinz Keßler, Fritz Streletz és Hans Albrecht, a körzet SED- vezetője. de Suhl és néhány tábornok, például Klaus-Dieter Baumgarten altábornagy, aki 1979 és 1990 között vezette a határcsapatokat.