Ezeknek a vállalkozásoknak a célzott támogatása jellemzően a modern innovációpolitika egyik kiemelt célkitűzése. 4. Az európai szabadalmi rendszer főbb előnyei és hiányosságai [88] Az európai szabadalmi rendszer az országonként külön-külön igényelhető szabadalmi oltalomhoz képest rendkívül sok előnnyel bír. Vitathatatlan, hogy a számos országra nézve egyetlen eljárásban megszerezhető szabadalom igen vonzó lehetőség, amely jelentősen megkönnyíti az iparjogvédelmi oltalom territorialitásának meghaladását, és amely innovációtámogatási szempontból indokolja a szerződő államok szabadalomengedélyezési monopóliumáról való lemondással járó szuverenitástranszfert. [89] Az ESZH működéséből következően nem csupán a konkrét oltalomszerzés válik könnyebbé, de a hatalmas mennyiségű szabadalmi információ, amely az európai hatóságnál összegyűlik, és amelyeket az ESZH ingyenes és kutatható adatbázisokba rendez, a tudomány haladását is szolgálja; a műszaki innováció eredményeinek jelentős részét pedig strukturáltan teszi hozzáférhetővé.
(XII. ) Korm. rendelet az Európai Szabadalmi Egyezmény 2000-ben felülvizsgált szövegéhez kapcsolódó Végrehajtási Szabályzat kihirdetéséről. [31] Mindezekről az Országgyűlés az 54/2002. (IX. 13. ) OGY határozatával döntött; az Egyezményt pedig a 2002. törvény hirdette ki. Magyarországnak az Egyezményhez való csatlakozásakor az e csatlakozásból adódó gazdasági, költségvetési, intézményi és egyéb hatások felmérésére hatásvizsgálat készült, amelynek eredményeit – az ESZE átfogó ismertetése mellett – az Szt. -nek az ESZE-csatlakozás miatt szükségessé vált módosításait tartalmazó 2002. évi XXXIX. törvény indokolása mutatta be részletesen. [32] Az európai szabadalmak érvényességére nézve, azaz az oltalomképességi feltételek fennállására ugyanakkor – a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak is – az ESZE rendelkezéseit kell alkalmazni. [33] A magyar szabadalmi törvény, azaz a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. törvény (Szt. ) 84/C. §-a azt írja elő, hogy magyar állampolgárok, illetve magyarországi lakóhelyű vagy székhelyű bejelentők kötelesek a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalán keresztül megtenni az európai szabadalmi bejelentést, kivéve, ha abban egy legalább két hónappal korábban benyújtott nemzeti bejelentés elsőbbségét igénylik, és ennek tartalma nem volt olyan, amely a szabadalmi bejelentés minősítését indokolta volna – azaz nem került sor arra, hogy az SZTNH elnöke a bejelentést honvédelmi vagy nemzetbiztonsági érdekből, az erre irányadó eljárásrend szerint minősített adattá tegye.
Azok a tagállamok, amelyeknek a hivatalos nyelve eltér az adott bejelentésre irányadó eljárási nyelvtől, az ideiglenes oltalomnak a területükön való keletkezéséhez megkövetelhetik az igénypontok fordításának meghirdetését (amelyhez a fordítást a bejelentőnek kell benyújtania) vagy a hasznosítónak való megküldését. Magyarország is élt azzal a lehetőséggel, hogy feltételhez kösse az európai szabadalmi bejelentéshez kapcsolódó ideiglenes oltalom magyarországi létrejöttét: ilyen oltalom akkor keletkezik, ha a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala az igénypontok bejelentő által benyújtott fordítását – az ezért fizetendő díj ellenében – közzétette. Az így létrejött ideiglenes oltalom tartalma azonban nem korlátozott: a magyar nemzeti szabadalmakéval azonos hatályúnak minősül. Ilyen esetben az európai szabadalmi bejelentés közzétételével keletkező ideiglenes oltalom az érintett állam hivatalos nyelvén készült igénypontfordítással és az eljárás nyelvén meglévő leírással hatályosul az adott szerződő állam területén (még ha a végleges oltalom kapcsán már szigorúbb fordítási követelményeknek kell is a szabadalmasnak megfelelnie a hatályosuláshoz).
Ennek eredményeire építve 2007 áprilisában közleményt tett közzé, amelyben felvázolta az európai szabadalmi rendszer továbbfejlesztésének lehetséges irányait. A közlemény szerint innovációpolitikai és versenyképességi szempontból is sürgetően szükséges, hogy egyszerű, költséghatékony és jó minőségű, "one-stop-shop" szabadalmi rendszer épüljön ki Európában, mind a szabadalmi bejelentések vizsgálatára és a szabadalmak megadására, mind pedig a szabadalom megadása után induló eljárásokra, köztük különösképpen a szabadalmi perekre. [106] Ez volt a kezdete annak a folyamatnak, amely végül – számos fordulatot követően – elvezetett az egységes hatályú európai szabadalomról és annak fordítási követelményeiről szóló európai uniós rendeleteknek a megerősített együttműködés keretében történő elfogadásához, illetve az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló nemzetközi megállapodás létrejöttéhez. Az új – egy "valódi" uniós szabadalomnál kevesebbet nyújtó – szabadalmi jogcím, illetve az új – az ESZSZ szerződő államainak körénél jóval korlátozottabb joghatósággal rendelkező – európai szabadalmi bíróság által képezett reformcsomag annak ellenére nem lépett még az alkalmazás időszakába, hogy minden szükséges jogi és technikai feltétel adottnak vehető.
[74] [92] Az európai szabadalmi rendszert érő másik visszatérő kritika annak komplexitásával és töredezettségével áll összefüggésben, amely különösen a megadást követő időszakra vonatkozik: a szerződő államokban megadott nemzeti szabadalmakkal való azonos hatály, és az ebből eredő sajátosságok korántsem egy "egységes" rendszert rajzolnak ki. Mindez elsősorban a megsemmisítési és jogérvényesítési eljárások külön-külön, szerződő államonként való megindításának szükségszerűségében nyilvánul meg, de idetartozik az európai szabadalommal összefüggő jogosult- és adatváltozások nemzeti lajstromokban való átvezetése vagy a licenciák bejegyeztetése, és nem utolsósorban az országonként fizetendő fenntartási díjak mértéke és kezelése is. [93] Az európai szabadalmi rendszer bonyolultsága és költségei a más piacokkal (elsősorban az Egyesült Államokkal és az ott szerezhető, minden szövetségi állam területére nézve egységes szabadalommal) való – igen gyakori – összehasonlításban versenyképességi hátrányokkal is járhatnak.