– Ez aztán méretes palota! Hány vendég lesz az esküvőjén? – Nem túl sok – mondta Max. – Igazából nem is érdekel, hogy elfogy-e vagy sem. Egyszerűen ekkora tortát akarok. Meg lehet csinálni? És mennyibe fog kerülni – körülbelül? Max szeme elkerekedett, amikor Shelley bemondta a telefonba az összeget, de nem kommentálta. Ilyen tortát akart, emellett döntött, mégpedig azért, mert megengedhette magának, hogy ilyen tortája legyen. Előre tudta, hogy a nagy része pocsékba fog menni, de nem bánta – arra gondolt, megadja a módját, hiszen csak egyszer házasodik. – Mikor lesz az esküvő? Max arca megrándult, és felkészült a kiábrándító válaszra. – Július másodikán. Négy és fél hét múlva. Shelley ismét füttyentett egyet. Ezúttal halkan. – Elég rövid az idő. – És? Meg lehet csinálni, vagy lehetetlen ennyi idő alatt? – Számomra nincs lehetetlen! – méltatlankodott Shelley. Hozzá volt szokva ahhoz, hogy végigdolgozza a napot, mert a cigány közösség gyakran rendelt óriáskreációkat szoros határidővel, és jobban megfizették, mint bárki más.
– És akkor nyugodtan dolgozhat végre. – Éppen itt az ideje – válaszolta Dan szárazon. – És többé nem kell attól tartanom, hogy eltűnik a konzervnyitóm. Kiszálltak a kocsiból, és esetlenül egymás felé fordultak. A levegőben lógtak a búcsúzkodás könnyei. – Nos – mondta Dan. – Nos – visszhangozta Bel. – Sok szerencsét – mondta a férfi. – Remélem, hogy minden rendben lesz, és csupa jó dolog fogja érni, ha hazaér. Bel a könnyeivel küszködött. – Én meg azt kívánom, hogy gyilkolja meg mielőbb a menyasszonyt, és fejezze be a könyvet. – Köszönöm – válaszolta Dan. Aztán lehajolt, és megpuszilta Bel arcát. Csak egy apró, puha csók volt, de Bel a lába ujjában is érezte. És mire felnézett, Dan már nem volt sehol. Bel bement a Charlotte-ba, felkapta a táskáját, bezárta maga mögött az ajtót, és végiggurult a földúton, ki az országútra, anélkül, hogy egyszer is belenézett volna a visszapillantó tükörbe. Nem akarta megkockáztatni, hogy meglássa Dan Regentet, amint utána integet, mert akkor, és ebben egészen biztos volt, visszafordult volna.
- E g y kicsit! M i k o r lesz m e g i n t a régi? - F o g a l m a m sincs - m o n d t a Elizabeth, tényleg fogalma s e m volt. - Olyan, m i n t h a lyuk n ő t t v o l n a a m e l l t a r t ó m r a! N e m a k a r o k barna m e l l b i m b ó t! - Ó, indulj m á r d o l g o z n i, te szánalmas lelki s z e m e t e s! Viszlát k é s ő b b! - k ö s z ö n t el Elizabeth, és letette. M a j d ké s ő b b, amikor compos mentis lesz, elmeséli Janey-nek, h o g y m e g m o z d u l t a baba. J a n e y n a g y o n e l k á m p i c s o r o d o t t, n e m akart ilyen mell b i m b ó t. L e t é p t e a melltartóját, és m e g m u t a t t a George-nak, aki kocsányon l ó g ó szemekkel bámulta, és lerítt róla, h o g y őt aztán n e m izgatja, brazil csoda-e, vagy égkék rózsaszín sárga pöttyökkel. O gyönyörűnek látta, és m é g annál is cso d á s a b b n a k érezte. J a n e y elkésett a munkahelyéről, de a for galomra fogta. M o c s k o s d i s z n ó, g o n d o l t a fülig érő, szaftos vigyorral, m i k ö z b e n energiától d u z z a d ó n bejelentkezett a számítógé p é n egy kemény m u n k a n a p kezdetén.
K e d v e s fickók voltak, se gítettek visszatenni a b ú t o r t az új elrendezés szerint. A fá radozásukért cserébe Elizabeth csúsztatott m é g nekik egy extra tízest, m e r t s e n k i n e k s e m szeretett tartozni. A z t á n a m i k o r elmentek, az ágyra rogyott, s két órára elszendere dett, á l m á b a n S a m és Elsie néni ámulva c s o d á l t a a m u n k á ját. A z z a l a fantasztikus érzéssel ébredt, h o g y S a m az arcát paskolgatja a mancsával, valójában a z o n b a n C l e e f volt az, aki j ö t t f i g y e l m e z t e t n i, h o g y h a r m i n c m á s o d p e r c e s késés ben van az etetéssel. A h o g y elővette neki a Whiskast, szeme m e g a k a d t a macskaeledeles szekrény fölé t ű z ö t t kalendári u m r a f i r k a n t o t t n a g y " M " betűn. Ú g y tűnt, menstruáció ja egyhetes késésben van, p e d i g általában egy-két n a p p a l k o r á b b a n s z o k o t t érkezni. D e legalább a m ú l t h ó n a p b a n m e g j ö t t, hála az égnek, a m i k o r a leginkább szüksége volt rá, h o g y lássa a vér tisztító bizonyítékát, bár az igaz, h o g y h a t á r o z o t t a n g y e n g é b b e n jelentkezett.